Valóban nem sejtettem, hogy lesz egyszer egy Cserpes Sajtműhely, viszont tudtam, hogy többre vagyok hivatva, mint ahogy azt a családom és környezetem determinálta.
Érettségi után a BME gépészmérnöki karán tanultam nem kellett felvételiznem szakmai tárgyakból, mivel országos szakmai tanulmányi versenyen 2. helyezett voltam. Műszaki tanulmányimat a Bánki Donát Műszaki Főiskolán fejeztem be, már munka mellett. A csornai tejporgyárban dolgoztam, végig járva a ranglétrát vajgyártótól pasztőrösön át művezetőig. Éjjel hazafelé a buszra várva gyakran kérdeztem magamtól… mit keresek itt.
Eltelt közel 4 év és jöttek a gazdasági, politikai változások.
Gondoltunk egyet megpróbáljuk elkapni a deszka szélét, ekkor 1991-et írtunk. Az addigi bebetonozott tröszti rendszer széthullott, és ami eddig elképzelhetetlenek tűnt az lehetősséggé vált.
Gondolkoztunk, tervezgettünk (Németh András kollégámmal) és belevágtunk…
A családi házunk volt a fedezet, ebben laktunk feleségemmel, Beátával és akkor még egyetlen gyermekünkkel, Laurával. Üzleti terv, hatóságok, pályázat, bankhitel stb. Megkaptuk a hitelt. A banki alkalmazottak elhűlve néztek rám… ők még ilyet nem láttak. Ez így volt akkor. Felmondtunk a cégnél és elkezdtük az építkezést. Minden segédmunkát és a szakipari munkák egy részét mi ketten végeztük. Hét hónapi megfeszített munkával felépült a kisüzem 1991. március végére. A kettőnk zsebében 138 Ft maradt, nem emlékszem, hogy ez hány méter tömlőre volt elég csak arra, hogy annyit vettünk amennyire ebből futotta.
Az első napon – 1991.április 1-én – reggel 6-kor talpig fehérben ott álltunk az átvételi helyiségben… jöttek a termelők és öntötték a mérőedénybe a friss meleg tejet és elkezdődött…
Semmi nem úgy működött és történt, ahogy az elvárható lett volna. Az első napok kiábrándítóak voltak szinte katasztrofálisak.
Kezdtünk fáradni és elkeseredni, aztán változtattunk módszereken, elképzeléseken és lettek jó sajtjaink (nagyon jók). A jó sajtokat megérleltük, beviaszoztuk, elkezdtem heti piacokra járni, partnereket (éttermeket, pizzériákat, napközi konyhákat stb.) találni a környéken főleg Sopronban –
Folyamatosan fejlődtünk feldolgozásban, a kezdeti 1000 l-ről eljutottunk a napi 13000 l tej feldolgozásáig. Aztán jött a nagy ötlet, a rikotta 1996-ban, pár év alatt a napi pár ezer liter savó feldolgozásától eljutottunk napi 100 ezer literig.
Ez jelentett fedezetett arra, hogy bízván a jövőben új üzem építésébe fogjunk.
folytatáshoz kérem kattintson ide...
Pályáztunk, bankhitel, rengeteg gondolat, ötlet, munka, az EU csatlakozásig elkészült.
Jó esélyünk volt arra, hogy ezen az új helyen gazdaságosan, biztonságosan, jó körülmények között tudjunk dolgozni és ez így is volt.
Aztán valami megváltozott az EU csatlakozás előtt, elkezdett átalakulni a piac, bizonyos érdekköröknek útjában álltak a kis és közepes tejipari cégek és egy bizonyos szakmai (?!) szervezeten keresztül igyekeztek tönkretenni minket. Nem írom le, hogy mekkora kárt okoztak nekünk. Mindez párosult egy bizalmi emberem árulásával, sok dolgozóm cinkos némaságával, gyengülő piaci pozíciókkal.
A vállalkozás rohamosan elkezdett eladósodni a Bank és a beszállítók felé. A helyzet kilátástalan és megalázó volt, hogy 12 évnyi kőkemény munka után idáig jutottunk és ennyi… vége? … miért?!
Amit ma sikertörténetnek mondunk az itt kezdődött, a gödör alján. Az eladósodásunk nem állt meg, de elkezdtünk előre menekülni. Azt tudtam, hogy ezzel a termékszerkezettel nincs kiút. Valami új kellett (vagy régi?).Régóta zavart, mint fogyasztót és szakembert, hogy a termékgyártás (nemcsak a tejipari) abnormális piaci elképzeléseknek és gyakorlatnak van alárendelve. Ennek a folyamatnak eredménye a 200 Ft-os virsli, az ehetetlen szaloncukor, a pizza tömb, a füstölt tömb, az 5 Ft-os zsemle, a reggeli ital stb. / Erről bővebben a Mi nincs benne menüpont alatt/
Én ebbe a zsákutcába nem akartam bemenni. Elkezdtünk manipulálatlan termékeket gyártani, saját kereskedelmet építeni (saját boltok, mozgó értékesítés), mert ez csak így működik.
A vásárlók észrevették, hogy valami történik a piacon és szavaztak… ránk.
Itt mindig meg kell, hogy kövessem a szakmát.
Nem azt állítom, hogy mi vagyunk a tejipar csúcsa és nincs nálunk okosabb, ügyesebb, belevalóbb. Nem.
Egyszerűen egy másik utat választottunk, nem a sztrádát, hanem a keskeny, kanyargós, buktatókkal teli ösvényt.
Sokszor saját helyzetünket nehezítjük és óriási kockázatot vállalunk azzal, hogy nem teszünk bele ezt-azt, de ez elvi kérdés és el van döntve!
Jelenleg több mint 60 féle terméket gyártunk, csak a szükséges hozzávalókból, a termékekre jellemző tulajdonságokkal és szavatossággal.
Ehhez az üzemi gyakorlathoz és elképzeléshez szorosan hozzátartozik az, hogy a termékeket időveszteség nélkül piacra kell juttatni. Ez egy nagyon feszes és drága rendszer, de csak így működök az egész. A saját értékesítésben és a független, magánemberek és családok által működtetett boltokban látom azt a kereskedelmi elkötelezettséget, ami megfelelő és hiteles számomra.
Elnézést, közben a családdal lemaradtam, még három leány és egy fiúgyermekünk született, Abigél Sára (16), Zoé Debóra (11), Tirza Tamara (9) Ő a Trudi arca, és Ruben Rafael (5), egy anyától, a feleségemtől, Beátától. Szépek, okosak, tehetségesek (úgy gondolom ezen a téren is megtettünk mindent Hazánkért).
Ötletekből nem fogyunk ki, rendszeresen új és új termékekkel fogunk jelentkezni, hitem szerint mindenki örömére.
Minden levélre, észrevételre és e-mail-re válaszolunk, mert minden vásárló fontos nekünk!
Jó egészséget kívánok mindenkinek!
Cserpes István
tulajdonos
